Egyetemes Tervezés
Az egyetemes tervezés (gyakran: befogadó tervezés) több dolgot jelent: hozzáférhető épületek, termékek, környezet és szolgáltatások tervezése idős, fogyatékos és ép embereknek.
A fogalmat Ronald L. Mace építész alkotta meg. A tervezés során a tervező esztétikus termékeket és szolgáltatásokat tervez a lehető legtöbb embernek korra, képességekre és életállapotra való tekintet nélkül. Az egyetemes tervezésben kifejlesztve az alkalmazkodó és segítő technológiát, és az esztétikát minden termékbe és szolgáltatásba azt beleviszi. Számos iparágban van komoly piaci részesedése az egyetemes tervezésnek, de sokban még nincs jelen kellő mértékben.
(A fogyatékos emberek hozzáférésének igazi úttörője Selwyn Goldsmith volt, a Designing for the Disabled (1963) című írás szerzője. A legnagyobb találmánya a lejtős járdaszél volt, ami ma már szimbólummá vált).
Az egyetemes tervezés elvei
Az Észak-Karolinai Állami Egyetem Egyetemes Tervezés Központ szerint ezek az egyetemes tervezés elvei a következőek:
- Egyenlő, rugalmas használat
- Egyszerű és intuitív
- Érzékelhető információ
- Nagy hibatűrő képesség
- Kis fizikai erőfeszítés igénybevétele
- Hely és tér a megközelítéshez és a használathoz
(Képen: Televízió távirányítója- az első egyetemes tervezésű termék)
Mindenkinek tervezve
A mindenkinek tervezést az Európai Bizottság szorgalmazta Európában, hogy a társadalom minél „felhasználóbarátabb” legyen. A tervezés jelentősége megnőtt a népesség öregedése és a társadalmak etnikai sokszínűségének növekedése miatt. A könnyen használható, hozzáférhető és olcsó termékek és szolgáltatások növelik minden európai polgár életszínvonalát. A mindenkinek tervezés költséghatékonyabb, mint az utólagos átalakítások.
Mindenkinek tervezni azt jelenti, hogy a termékeket, szolgáltatásokat minél többen tudják használni és igénybe venni- alkalmazkodás nélkül. Az emberi sokféleség, a társadalmi befogadás és az egyenlőség alapvető feltételek (EIDD Stockholmi Nyilatkozat, 2004). Az Európai Bizottság szerint: bátorítani kell a gyártókat és a szolgáltatókat, hogy új technológiákat fejlesszenek mindenkinek, de főleg időseknek és fogyatékos embereknek.
A fogyatékosság ergonómiáját tanítani kellene tervezőknek, mérnököknek, non-profit szervezetek vezetőinek, hogy jobban megértsék, mitől lesz a környezet hozzáférhető a fogyatékos emberek számára. Fontos továbbá a felhasználók bevonása a tervezés folyamatába.