Épületek kiürítése és a fogyatékosság szociális modellje

2015. március 25.

Az új épületeket az egyetemes tervezés elvei szerint úgy kell megépíteni, hogy azokat mindenki biztonságosan és önállóan tudja elhagyni anélkül, hogy bármilyen akadályba, korlátozásba, vagy késleltetésbe ütköznének.

Egy 1975-ben írt tanulmány szerint a fogyatékos emberek problémái nem a fogyatékosságukból, hanem abból adódnak, hogy a társadalom nem veszi figyelembe a szükségleteiket.

Ebből a nézőpontból alakult ki a fogyatékosság szociális modellje, ami nagyban különbözik az orvosi, medikális modelltől. Az orvosi modell szerint a fogyatékos személyek orvosi beavatkozásra szorulnak és meg kell őket gyógyítani vagy az állapotukat szinten tartani. E szerint a modell szerint a fogyatékos embereket sajnálni kell, jótékonykodni kell velük és gyakran el kell rejteni őket a társadalom elől.

Ezzel szemben a szociális modell szerint a fogyatékosság egy károsodással élő személy állapota egy akadályokkal teli világban. Az akadályok sokfélék, egy része technológiai, fizikai és kommunikációs eredetű, de vannak a társadalmi attitűdből eredő akadályok is.

A szociális modell lényege a teljes befogadás, ennek érdekében az akadályokat el kell távolítani, hogy a fogyatékos emberek másokkal egyenlő módon tudjanak részt venni a társadalom életében.

De szerencsére az idők változnak, és ma már nemzetközi egyezmények is védik a fogyatékos személyek jogait. 2006-ban az ENSZ Közgyűlése elfogadta a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló Egyezményt. Ezt azóta a saját nemzeti jogrendjébe iktatta Új Zéland, Ausztrália, Kanada és még sok más ország, köztük Vietnam is az idén.

Az Egyezmény célja “valamennyi emberi jog teljes és egyenlő gyakorlásának előmozdítása, védelme és biztosítása valamennyi fogyatékossággal élő személy számára”.

Ez érinti a hozzáférhetőség, a személyes mobilitás, az egészség, az oktatás, a foglalkoztatás, a habilitáció és rehabilitáció, a politikai életben való részvétel, az egyenlőség és diszkrimináció tilalmának témaköreit. Az Egyezmény fontosnak tartja, hogy a jóléti-szociális attitűd, ami az orvosi modellt jellemzi, emelkedjen egy emberi jogi szemlélet szintjére, ami a szociális modell jellemzője és ami elismeri, hogy ezek a társadalmi akadályok korlátozzák az embereket.

Az egyezmény céljainak elérése nagy mértékben azon múlik, hogy alkalmazzuk-e az egyetemes tervezés elveit. Az ENSZ szerint az egyetemes tervezés ’a termékek, szolgáltatások, környezet és programok oly módon tervezése, hogy azok minden ember számára a lehető legnagyobb mértékben hozzáférhetőek legyenek: adaptálás, vagy speciális tervezés szükségessége nélkül’.

Továbbá ’az egyetemes tervezés nem zárhatja ki a fogyatékossággal élő személyek csoportjai számára szükséges támogató-segítő eszközök és technológiák indokolt esetben történő használatát’.

Az egyetemes tervezés azt is jelenti, hogy az épületnek nemcsak normál működése közben kell biztonságosnak lennie minden ott tartózkodó számára, hanem vészhelyzetben is, amikor az épületet ki kell üríteni.

Evakuálás esetén az épület felépítése megváltozik, bekapcsolnak a riasztók, a lifteket általában nem lehet használni, és az emberek a menekülő utakat használják, amelyek eltérhetnek a normál útvonalaktól. Ezért a legjobb megközelítés az, ha az egyetemes tervezésű menekülő útvonal már az épület tervezésének kezdeti fázisába bekerül.

Bár az alábbi felsorolás nem teljes, mégis megmutatja azokat az alapvető lépéseket, amelyekkel létrehozható egy egyetemes, befogadó környezet, amely megvalósítja a fogyatékosság fent tárgyalt, szociális modelljét, és figyelembe veszi a vészhelyzeteket is:

Biztosítsuk, hogy rendelkezésre álljanak vészhelyzet-kezelési eljárások, és olyan mechanizmusok, amelyekkel be lehet azonosítani az egyéni igényeket.

Alkalmazzuk a Személyes Evakuációs Tervet (PEEPs) azokra, akik magukat fogyatékosnak tekintik, és alkossanak Általános (csoport) Evakuációs Tervet (GEEPs) a közterületekre.

Nevezzünk ki mindenhova tűzgondnokokat, akik felügyelik a kiürítést és eltávolítanak bármely akadályt.

Rendszeresen ellenőrizni kell a vészkijáratokat, hogy akadálymentesek-e.

Egyértelmű Braille és tapintható karakterekkel kell jelölni a kijáratokat, és irányjelzésekkel kell az embereket a kijáratok felé irányítani.

Hozzáférhető kijárati útvonalakat kell biztosítani, beleértve a kiürítésre alkalmas lift használatát.

Használjunk segítő eszközöket, pl. evakuációs széket, ahol nincs evakuációs lift.

Jelezzük ábrákkal, hol vannak a hozzáférhető vészkijárati útvonalak, kijáratok, evakuációs liftek, menedékek, evakuációs székek és tűzlépcsők.

A riasztási, jelzőrendszereket villogó és rezgő funkcióval is ki kell egészíteni.

Biztosítani kell hozzáférhető kapaszkodókat a tűzlépcsők mindkét oldalán.

Kontrasztos színnel kell megkülönböztetni a kijárati ajtókat, és hozzáférhető kilincseket kell hozzájuk biztosítani. Az ajtók megközelítéséhez elegendő fordulókört kell biztosítani.

Elöregedő társadalmunkban, amikor a munkában töltött idő is meghosszabbodik, fontos, hogy az épületeinkben (a lakóépületeket is beleértve) egyetemesen hozzáférhető vészkijáratok legyenek, és előbb-utóbb az erre a területre vonatkozó jogszabályokat is módosítani kell.

Lee Wilson

Forrás: https://sourceable.net/universal-design-building-evacuations-and-the-social-model-of-disability/?sthash.UyezQY6U.mjjo#

Hozzászólások a cikkhez

Ez egy hihetetlenül fontos téma, mert pl. a kerekesszékesek nem tudják használni a hagyományos lépcsőket és vészkijáratokat vészhelyzet esetén, és mások segítségére szorulnak, míg a látás- és hallássérült emberek nem hallják a riasztókat és nem tudják elolvasni a figyelmeztető feliratokat.

A fent vázolt lépéseket nemcsak a józan ész diktálja, de nagy segítséget is jelentenek a fogyatékos embereknek, hogy legyőzzék a szociális hátrányaikat és biztonságosan dolgozhassanak, élhessenek, mehessenek vásárolni vagy kikapcsolódni.

Fantasztikus cikk szenvedéllyel és előrelátással. Nemsokára belekezdek egy lakásprojektbe, és ebbe “beépítek” mindent, amit Lee említett, sőt még többet is.

A strukturális hozzáférhetőség, miközben fontos, semmit sem ér, ha a közvélemény gondolkodásmódja nem igazodik ehhez. Valami lehet hozzáférhető papíron, de a gyakorlatban egyáltalán nem az, ha a munkaadók, a jogszabályok stb. nem a józan ész és a jószándék alapján állnak.

Ezt magam is megtapasztaltam, amikor kerekesszékbe kerültem, és a munkahelyem egy magas épületbe került.

1) nem tudtam az épületet használni, amíg nem tették benne a liftet tűzbiztossá (így már használhatom tűz esetén egy speciális kulccsal)

2) A PEEP szerint 2 tőlem különböző munkatársat kell megnevezni, akik őrzik a kulcsot

3) csak akkor lehetek az épületben, ha mindkét kulcsos ember ott van, emiatt nem dolgozhatok bármikor.

4) És mi a végső csapás? A PEEP-et csak tűzvédelmi gyakorlat esetén használják, mert egy igazi tűzeset “túl veszélyes” lenne a kollégáimnak, a kulcs őrzőinek túl veszélyes lenne és ezért tilos a PEEP követése. Úgy érzem, eljelentéktelenítenek.