KONTROLL NÉLKÜL AZ ÚJABB TECHNOLÓGIAI FORRADALOM

Lovászy László a komputerizáció munkaerőpiacra gyakorolt hatásáról.

Vajon több lesz a munkanélküli egy egyre fejlettebb társadalomban? Valóban több gyermek kell a nyugdíjrendszerek fenntartható fejlődéséhez a növekvő automatizálás esetében? Egyre inkább kérdéses ez és egyelőre nincs megnyugtató válasz. Egy biztos: minél több képzettebb (és főleg: tovább és átképezhető) emberre van szükség, ha 70 százaléknál magasabb foglalkoztatási rátát szeretnénk tartósan elérni a jövőben.

Az Európai Bizottság 2011-es becslése alapján várhatóan az Európai Unió részesedése a világ GDP-jéből a 2010-es 29 százalékról leesik majd 15-17 százalékra. Ez még akkor is így lesz, ha az Európai Unió a világ összgazdasági (fogyasztói) teljesítményének 18,6 százalékát adja a vásárlóerő-paritást vizsgáló (azaz egy nemzetközi életszínvonal-számításon) alapuló statisztika szerint, amellyel jelenleg (még) megelőzi az USA-t és Kínát is. Az EU költi el a világ összes szociális védelmi kiadásainak több mint felét, miközben a világ népességének kevesebb, mint 10 százaléka él az EU-ban.

10 éve a fiatalok munkanélküliségi mutatója jóval kedvezőbb volt, mint ma – és akkor mindenki azt várta, hogy a jövő legnagyobb kihívása a munkaerőhiány lesz a csökkenő gyerekszám miatt. De senki nem számol(t) a robotika és automatizálás mindent elsöprő erejével – legalábbis a fejlettebb országokban, felváltva a fejlődő országok olcsó, de a gépeknél már egyre drágább munkaerejét is. Ráadásul hazánk is a fejlettebb térséghez tartozik, hiszen 2013-ra már az egyik legiparosodottabb országgá vált az EU-ban – ez egyébként a legújabb törekvése magának az Európai Bizottságnak is („re-industrialization”), felismerve, hogy a munkanélküliség növekedése, illetve annak magas szinten ragadása európai szinten részben az iparban megszűnő álláshelyeknek is köszönhető.

Európa népessége ugyanakkor – szinte egyedüliként a többi kontinenshez képest – legfeljebb szinten marad. Az Európai Bizottság becslése szerint a 65 felettiek aránya 2050-ig közel 60 millióval fog nőni, miközben egyre kevesebb aktív korú lesz (itt közel 50 milliós csökkenés várható). A százévesek száma 2050-ig ezer(!) százalékkal fog nőni, de még a 65 éven felüliek aránya is 188 százalékkal bővül majd. A termékenység a világon 1950-hez képest a felére esett és az afrikai kontinenst leszámítva átlagosan valamivel kevesebb, mint 2 gyermeket vállalnak világszerte a nők. (Európában ez a szám ugyan egyedülállóan nőtt valamelyest a 2000-es évektől, de 2011-ben is csak 1,57 volt, ami még Kínáénál (!) is alacsonyabb érték volt.)

A termelékenység ezzel szemben szintén folyamatosan emelkedett a fejlett világban. Visszatekintve az elmúlt 300 évre, látványosan az ipari forradalom alatt ugrott meg termelés hatékonysága: 1780-ra már ezer orsóval működő gépek kerültek kifejlesztésre, amelyek működtetéséhez csupán néhány ember kellett és többnapi munkát leredukált néhány órára.

Ez a fejlődés megjelent a jövedelmekben is: 1850 és 1950 között még a fejlődésben hátrébb tartó Németországban és Olaszországban is közel két és félszeresére emelkedett az egy főre eső GDP. Csak az USA-ban 1950-től 2010-ig ismét nagyságrendileg 10-szeresével nőtt a feldolgozóipar teljesítménye úgy, hogy immáron kétharmaddal kevesebb ember termelte meg az előállított termékeket. A felszabaduló munkaerő a szolgáltató szférába áramlott, akik a megsokasodott termékeket elszállították, elhelyezték és eladták.

A mostani számítástechnikai boom azonban elsősorban már nem a termelőszférát fogja még drámaiabban átalakítani (az már megtörtént a mesterséges mechanikus erő felváltásával), hanem a mára jóval nagyobb szolgáltatói szektort, ahol a népesség nagyobb része dolgozik immáron. Annak ellenére, hogy az európai robotikai fejlesztések válhatnak a következő, a termelékenységgel kapcsolatos „ipari forradalommá” az Európai Bizottság szerint és egyben a csökkenő népességre adható egyik válasszá rövidtávon, mindez azonban aligha oldja meg a jelenlegi képzetlen tömegek és különösen a munka és gyakorlat nélkül lévő fiatalok problémáit. Sőt.

Hogy miért kihívás az automatizálás felgyorsulása és teljessé válása? McKinsey Global Institute 2012-es elemzése szerint jelenleg is 70 millió felett van a munka nélkül lévő fiatalok száma a világon és még a fejlett gazdaságokban is várható további 32-35 milliónyi új, képzetlen fiatal csak 2020-ig.

Ez a folyamat azért is érdekes, mert nem egy átmeneti jelenségről van szó, hanem egyúttal párhuzam fedezhető fel az ipari forradalom esetében is tapasztalt munkaerő-piaci tendenciákkal: a gépesítés és az (intelligens) eszközökön alapuló automatizálás okozta termelékenységnövekedés, illetve az ezáltal kiszoruló munkakörök eltűnése és az ezzel járó, különösen a 30 év alattiak növekvő munkanélkülisége között.

Mindezt alátámasztja a tudomány is: tavaly szeptemberben az Oxfordi Egyetem külön program keretében kutatta a komputerizáció hatását az amerikai munkaerőpiacra és azt találták, hogy majdnem minden második jelenlegi munkakör megszűnik 20 éven belül. Európa első számú agytrösztje, a brüsszeli Bruegel Intézet az idén júliusban kiadott elemzése szerint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) adatai alapján a jelenlegi munkahelyek 54 százalékát veszélyezteti a komputerizáció az EU-ban. Magyarország az átlagot hozza e tekintetben, nála veszélyeztetebb helyzetben van például Lengyelország, Olaszország vagy Portugália.

Az érdekesség az, hogy immáron nem a fizikai jellegű munkakörökről (például összeszerelés), hanem az egyéb emberi képességeket (például kreativitást és alkalmazkodást) is igénylő munkavégzésről van szó. A legnagyobb mértékű komputerizáció a szállítás/szállítmányozás és az irodai adminisztráció (banki és számviteli szolgáltatások) területein következik be először. A sofőr nélküli autók már fejlesztés alatt állnak, és csak emlékeztetőül: a budapesti négyes metró is automatikusan közlekedik. Az „okoseszközök” újabb és újabb alkalmazásai pedig már-már egy teljes értékű titkársági-adminisztrációs munkakört tesznek teljesen feleslegessé.

A folyamat nem fog megállni: eléri majd a tudományos területeket is, ideértve az orvoslást és a gyógyszeripart, ami az EU vezető iparága is egyben. Bármennyire is hihetetlen, de a talán nem is túl távoli jövőben valószínűleg nem lesz szükség ennyi háziorvosra és gyógyszerészre, mert mind a diagnózis felvételt (akár otthon az intelligens, kamerával rendelkező TV-ken keresztül a testen hordott eszközökkel, azaz „okosórával” kiegészülve), mind pedig a gyógyszerek romboló mellékhatásait elkerülő kezelést egy intelligens szoftver sokkal pontosabban és tévedés nélkül fogja megállapítani, egyidejűleg ismerve akár több millió esetet és kórképet.

Újra eljön tehát a géprombolások ideje a fiatalok körében? Az ipari forradalom alatt – a javuló közegészségügynek is köszönhetően – robbanásszerűen nőtt a fogyasztói népesség is (így a profit is); ma nem. Ezzel párhuzamosan az idősödés is sosem látott mértékű lesz, megterhelve a szociális és egészségügyi ellátórendszereket (és így az egyre csökkenő számú adózókat is). Ráadásul az idős, inaktív lakosság másképpen is fogyaszt és takarít meg. Öröm az ürömben: a korházakban is egyre elterjedtebbek a robotnővérek, és a precíziós műtéteknél már most is robotokat használnak.

A fő kérdés tehát az, hogy a robotika és automatizálás fejlődése meghaladja-e a sokkal lassabban változó népszaporulat (és népesedéspolitikai tervezés) és a gyorsabban átalakuló munkaerő-piac önszabályozó-képességét és sebességét.

A szerző jogász, ENSZ-szakértő és a Pécsi Tudományegyetem oktatója