Metró kiürítési gyakorlat

Fogyatékossággal élő személyek különböző csoportjai vettek részt azon a kimenekítési gyakorlaton, amelyet a Mozgássérültek Budapesti Egyesülete által fenntartott Egyetemes Tervezés Információs és Kutatóközpont, valamint a Fővárosi Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szervezett. Földesi Erzsébetet, a Mozgássérültek Budapesti Egyesületének elnökét halljuk.

FE: A Mozgássérültek Budapesti Egyesületének van egy Egyetemes Tervezés Információs és Kutatóközpontja. Ennek a központnak az a célja, hogy az egyetemes tervezés eszméjét terjessze, minden vonatkozásban. Az egyetemes tervezés azt jelenti, hogy a tárgyakat, szolgáltatásokat, bennünket körülvevő környezetet úgy tervezzük meg, hogy az mindenki számára alkalmas legyen, ne kelljen külön, speciális megoldásokat alkalmazni fogyatékos emberek számára, hiszen az eleve egy szükségmegoldás, azon kívül kirekeszti a fogyatékos embereket abból, hogy például a többséggel együtt jussanak be egy épületbe, vagy a többséggel együtt vegyenek részt egy-egy szolgáltatásban. Az, hogy vészhelyzet esetén a fogyatékos emberek igényeit nem veszik teljes mértékben figyelembe a tervezésnél, azt számos katasztrófahelyzet bebizonyította. Például a földrengések, akár most Nepálban. Most elemzik azt, hogy mennyire számítottak fogyatékos emberekre, vagy hogyan látták el őket. Tudnunk kell azt, hogy bár a fogyatékos emberek azok között vannak, akik a legtöbb segítséget igénylik ilyen helyzetekben, mégis a lista végén vannak, mert a fő szempont a többségnek a kimenekítése. A fogyatékos emberekről szóló ENSZ konvenció, amit Magyarország is ratifikált, előírta, hogy ki kell dolgozni olyan protokollokat, amelyek a vészhelyzet esetén a fogyatékos emberek igényeit is maximálisan figyelembe veszik. Az Egyetemes Tervezés Információs és Kutatóközpont tavaly decemberben megbeszélést szervezett az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósággal, és ez a megbeszélés annyira jól sikerült, hogy még annak az évnek a végén, 2014 év végén beletették a katasztrófavédelem 2015-ös gyakorlati tervébe, hogy olyan gyakorlatokra kerüljön sor, amelybe a fogyatékos embereket is bevonják. Erre a gyakorlatra viszonylag gyorsan került sor a kezdeményezést követően, amely azt jelzi, hogy a katasztrófavédelem nyitott arra, hogy megismerje a fogyatékos emberek szempontjait. Talán érzik is azt, hogy még tudásra van szükségük, és készek együttműködni.

Hobby Rádió: 23.30, a Metró4 egyik állomásának bejárata.

Metróhang: Tisztelt utasaink! A beérkezett vonat az utolsó vonat Kelenföld vasútállomás felé. A vonat beszállás után azonnal indul. (ajtózárás jelző pittyegés, majd elindul a szerelvény) Tisztelt utasunk! Az utolsó metró mindkét irányban elment. Kérjük, hagyja el az állomás területét, és vegye igénybe éjszakai járatainkat! Jó éjszakát, viszont látásra!

Pittyegés.

Hangok: Bezárult a kapu, be lehet menni … FE: Hadd kérjek meg mindenkit, itt egy gyakorlat előtti fotóra, jó?! … utána majd megnézzük, hogy nézünk ki (egy kihívás után)… lefektetik a műanyag babát a földre … ő játssza majd a sérültünket … nézd, milyen koszos ez a baba … letették a vezetősávra a sérültet … koszos ruha van rajta és műanyagból van a sérült

Tűzoltó: A tűzoltók életében nagyon fontos a mindennapi beavatkozás mellett az, hogy gyakorolni is tudjunk, most is egy ilyen történik, a kései időpont azért van, mert a metró területén ilyenkor van üzemszünet és ilyenkor tudunk mi is bejönni anélkül, hogy megzavarnánk a forgalmat. A mai nap forgatókönyve röviden: itt lent találkoztunk, felülünk a szerelvényre, az bevisz minket az alagútba. Nem tudom, ki mennyire tudja, két alagútból áll a Metró4 vonala, ezek össze vannak kötve több helyen átjáró alagúttal, ezek tűzgátló kapukkal vannak felszerelve azért, hogy ha az egyik oldalon tűz van, ne terjedjen át a másikra az alagútszakaszokon belül is.
Most a szerelvény bevisz minket az első alagút összekötő utáni részbe a Rákóczi tér felé. Feltételezésünk szerint ott valakit maga alá sodort a szerelvény, ezért megáll, zárlat keletkezik, füstöt nem fogunk csinálni, lehet, hogy nagyon sajnálják, de ne lesz füstünk. Megmondom, miért nem, mert annyira jó a hő- és füstelvezetés, hogy nincs annyi füstgépem, hogy bármit is látnának belőle, mert elszívja. Ez pozitív. A kék zászló jelzi majd a füstöt, ez a tűzoltói gyakorlatban teljesen bevett szokás, a piros pedig a tüzet jelzi majd a szerelvény alatt. A bábunkat majd elhelyezzük az első vagon alatt. Amint ez megvan, a vonat vezetője és a központi forgalmi menetirányító jelzi a tűzoltóság felé az eseményt, jelen esetben azt, hogy beszorult egy ember a szerelvény alá, illetve, hogy a szerelvény bent rekedt, és utasok vannak rajta, és nem mindenki tud önerejéből menekülni. És innentől kezdve a tűzoltók elindulnak, jönnek segíteni.
A tűzoltók a gyakorlatról semmit sem tudnak hivatalosan. Megkapják a riasztást gyakorlatra, és tudják, hogy nem éles a helyzet. Mi rájuk bízzuk magunkat. Majd kimentenek minket. Ha a protokoll szerint csinálják, akkor ide kell jutnunk erre az állomásra és itt fent fogunk találkozni, ahonnan elindultunk. Ha éles helyzet van, tudják variálni a menekülési irányokat. Ez rá van bízva a tűzoltás vezetőjére. A kerekes székeseknek jó hír, hogy a Metró4 alagútjában a sínek között is tudnak közlekedni, mert nincs talpfa, és le van betonozva.
Lehet, hogy a székből kiemelik Önöket, a széket külön leemelik, visszarakják, és ki tudnak jönni. A tűzoltók vizsgáznak is ebből.

Kérdés: A katasztrófavédelemnek ilyenkor mi a feladata?

Tűzoltó: A jelzésnek megfelelő riasztást adni adott címre, helyre. Megérkeznek, vannak kiemelt létesítmények, ilyen a metró is, amire egy előre meghatározott protokoll van, a megfelelő állomány lesz riasztva. Nagyon jó a szakmai kapcsolatunk a BKK-val és a BKV-vel, itt keresni fogják az állomás diszpécserét, aki itt a helyszínen tájékoztatja őket sokmindenről, például arról, hogy már áramtalanították a pályát, tehát be tudunk rá haladni, azt, hogy nekik mi az információjuk, a miénkhez hasonló lélegzővel vannak ellátva az itt dolgozók is, tehát be tud hatolni a tűzoltókkal együtt a füstbe, helyismerete neki van, tudjuk egymás munkáját segíteni, felmérjük a helyzetet, és aszerint tevékenykedünk.
Legfontosabb az emberi élet mentése, majd utána a tűzoltás, és a műszaki mentés.

Egy jeltolmács tolmácsolja a hallássérült embert: Ha füst van, és egy maszkot rátesznek, akkor én teljesen lemaradok a kommunikációról, mert nem tudom leolvasni a szájáról, hogy mit szeretne velem csinálni vagy mit akarhat.

Tűzoltó: Ugyanakkor nem is hallja igazából az utasítást. A szerelvényen hangos bemondás van, azt se látja.

Egy jeltolmács tolmácsolja a hallássérült embert: El van zárva a maszk és az utasítás…

Tűzoltó: … ezt oldottuk meg. Ha benéz az alagútba, irányfények vannak végig, látni fogják végig, és ezeket az átjárókat, amiket én mondtam, hogy vannak, azok is meg vannak jelölve irányfénnyel, csak a nyilakat kell követni és ki fog találni.

Másik tűzoltó: A Metró4 teljes hosszában menekítő járda van, a két alagút között, az állomások között, vannak átjáró folyosók. Ezeknek az átjáró folyosóknak az ajtaját két oldalról le lehet zárni, és ezzel kvázi füstmentes alagutat tudunk biztosítani. A menekítés általában (de ezt mindig megmondják, hogy milyen irányú), erről tájékoztatnak, akkor át kell menni az ilyen alagúton. Ott ilyen fénykapu van, az messziről látszik. Pánikzár van az ajtón, meg kell nyomni, és akkor kinyílik, utána visszacsukódik, hogy a füst ne menjen és akkor azon az oldalon kell menekíteni. De mindig megmondják, hogy milyen irány.

Kérdező: De ezt most látni is fogják. Az irányfények dinamikusan vezéreltek, tehát mindig az világít, amerre menni kell?

Tűzoltó: Hát, a kapunak a fénye az folyamatosan világít, tehát az látszik. Mindegyiké, hogy lehessen látni, és ha azt mondják, hogy át kell menni, akkor át kell menni.

Kérdező: A hallássérült honnan fogja tudni, hogy a legközelebbi…

Tűzoltó: A hallássérült … jó kérdés … valószínű, van kísérője, vagy akkor a többit kellene követni.

Hangok: lassan induljunk el. hogy el tudjuk kezdeni … lassan induljunk …

Résztvevő: Viszi a tömeg.

Tűzoltó: Lassan induljunk el. Lerakjuk a vonat alá, mint múltkor? A próbababánk is jön a szerelvénnyel együtt.

Tűzoltó: Igen, mert most azt a szituációt játsszuk el, ami egy fölfokozott dolog, hogy egy gázolás is történt az alagútban, és ebből adódóan van egy tűz is, illetve füstölés és ezért a vonat nem tud tovább haladni. Megállt. A vonat vezető nélküli, van egy akadályérzékelő, tehát ha elüt valakit, akkor megnyom egy rudat, a vészfékkel megáll a vonat, és akkor azt játsszuk, hogy még füst is van, és ki kell menekíteni az alagútból az embereket. Ha gázolás van, oda kell menni.

Kérdező: A gyakorlat szerint most hivatalosan vezető nélküli vonattal fogunk utazni

Tűzoltó: a Metró4-et nem vezették kezdettől fogva

Beszállás után géphang: Kérjük, hagyja szabadon a biztonsági sávot! Köszönjük!

Elindulunk. Megyünk. majd megállunk.

Hobbyrádió: Már be is szálltunk a metrószerelvénybe.

Hangok: Páholyból élvezem a helyzetet. A kerekes székes úriembert útba igazítottam, fogalma sincs arról, hol a kerekes székeseknek a helye. Nyilván azt mutatja, hogy nem utazik túl sűrűn metrón. Mindjárt zárni fogják az ajtót.

Záródnak az ajtók.

Hangok: folyamatosan tartják rádión a kapcsolatot (nevetés valamin a háttérben). Vészhelyzetnek egyelőre úgy semmi jele. Felkapcsolták a világítást is. Most indulunk.

Tűzoltó: a következő lesz: megállunk majd, a babát, akit elütünk, majd berakjuk a vonat alá, amikor megállunk, mindenki maradjon a helyén, oké? Hogy ne legyen baleset. A babát, akit elütünk, most fogjuk berakni a vonat alá. Köszönöm szépen!

A szerelvény lassít, majd megáll.

Hangok: eljöttünk egy fénykapu mellett elvileg … ahhoz képest, hogy elütöttünk valakit … általában satufékkel … még üljetek le! … igen, mindenki maradjon, jó?! … vezető nincs is, ez úgy közlekedik most már élesbe is, hogy? … mindig így közlekedett, automatán, az hogy itt ül valaki, az egy dolog … tehát ő csak felügyel … ez a pittyegés azt jelenti, hogy állunk … a vészfékezés is ad egy visszajelentést a kezelőszervnek .. ezek a kezelőszervek mire szolgálnak, hogyha automatikusan működik maga a szerelvény? … lehet kézzel is vezetni … telefonon kapcsolatba lehet lépni … az utasokkal is … meg a hangosítónak a mikrofonja … ez a rész lesz kibontva, ha teljesen automatikus lesz? … igen, ez a terv, ezt a válaszfalat kell lebontani és akkor az ülés lesz leszerelve … most elvileg itt kitették a kék zászlókat, miszerint itt most füst van

Hangszórón valamit bemondanak

elkészültünk az előkészületekkel … akkor indulhat a riasztás … rendben, akkor kezdünk …

Tisztelt utasaink! A vonat műszaki okok miatt nem közlekedik tovább! A vonatot el kell hagyni! A menetirány szerinti bal oldalajtók mellett található piros karokat húzzák le, ezután az ajtók kézzel széthúzva nyithatók. A járdán sétáljanak a zöld fénnyel jelzett átjárókig, azon keresztül haladva, balra fordulva a II. János Pál pápa térre jutnak, ahol kollégánk várni fogja Önöket. Kérjük, segítsék a rászorulókat, mozgássérülteket! Ne kapkodjanak, nincsenek veszélyben! Köszönjük!

A vonatot el kell hagyni! A menetirány szerinti bal oldalajtók mellett található piros karokat húzzák le, ezután az ajtók széthúzva nyithatók…

Hobby Rádió: Igen, a bal oldali ajtó jobb oldalán található ez a kar, fehér bottal a kezemben nem tudom, hogy piros-e.

Hangok: (géphang megy) … elvileg egy lépést kéne előre lépned … egy jó lépést .. tehát akkor kinyitottuk az ajtót … és már egyből a falnak ütköztünk … kicsit lassabban kell nagyot lépni, inkább lefele … itt van egy füstöt jelző zászló … az a lényeg, hogy én kinyitottam a fehér botot és gyakorlatilag a fal mentén … ez egy … ahogy hallatszik a talpunk alatt … ez egy fémből készült járdarendszer … bal oldalon vigyázni kell …bal oldalunkon a szerelvény, jobb oldalon a fal … ha túl balra húzunk, a szerelvény és a járda közé egész könnyen be lehet csúszni egyébként … azt mondták, hogy ez az áramvezető sín már nincs feszültség alatt, de ettől függetlenül valahogy bizalmatlanul viseltetek a dolog iránt, merthogy a metrón a fények égnek … körülbelül a belmagasságot nézzük meg még itt … egy magasabb ember itt a fejét be tudja … kisebb ilyen torlódás van, mert úgy tűnik, hogy … ami nagyon jól sikerült egyébként és a szimuláció nélkül is, az a tanácstalanság … tehát, hogy induljunk vagy … vagy … maradjunk … és még ugye nem is vészhelyzet … megérkezett az első tűzoltó, úgy tűnik … lesz itt némi kavarodás … egyszemélyes … a mozgássérültet még nem tudták kiszedni … kerekesszékkel még bent ül …

Hobby Rádió: segítővel már majdnem megmenekültem volna. De nézzünk vissza, hogy mi történik a szerelvényben azóta is ott üldögélő mozgássérültekkel. Körülbelül negyed óra múlva érkezik az első tűzoltó. Addig csupán a hangosbemondón keresztül kapunk tájékoztatást.

Tisztelt utasaink! A vonat műszaki okok miatt nem közlekedik tovább! A vonatot el kell hagyni! …

Résztvevő: Egyedül biztos nem indulnék neki. Maximum pánikba esem. … Ha szembe jössz, akkor meg itt van.

Hobby Rádió: Negyed óra eltelt azóta, mióta megálltunk itt a gyakorlaton. Jelenleg egy olyan negyed órája tűz van.

Tűzoltó: Tűz nincsen, nem éghető a szerelvény

Hobby Rádió: Mitől van akkor füst?

Tűzoltó: füstünk attól lett, hogy zárlat keletkezett, hiszen egy ember aláesett a szerelvénynek, és gyakorlatilag a testével összezárta

Hobby Rádió: tűz nem is lehet?

Tűzoltó: elvileg a szerelvény maga nem éghető, most a Metró4-ről beszélek, ahol vagyunk, itt elvileg abból nem keletkezhet, itt csak behozott dolog éghet … konkrétan a füstelvezetés működik, a berendezés elszívja .. az állomásdiszpécserünk itt van már … ideért öt perc alatt …

Hobby Rádió: A II. János Pál pápa térről indult el…

Tűzoltó: minden állomáson van diszpécser, lélegzésvédő eszközzel, mint a tűzoltók … ő fel tud deríteni … a szerelvényeken lévő kamerákat látják a központban … onnan tudnak irányítani … hát az állomány meg most ér ide folyamatosan … hiszen nekik ki kell érni ide a laktanyákból riasztásszerűen … riasztási gyakorlaton vagyunk, azért is vannak itt lassabban … tehát nem használhatnak kék lámpa szirénát … lejönnek gyalog … bejönnek az alagútba … a csörgés ami van, a tömlőket hozzák lefele, mert azt is jelezték, hogy füst van … a menetirány szerinti jobb oldalon van egy tűzi vízvezeték … százas cső … erről 50 méterig le tudnak venni oltó vizet … azért hoznak be tömlőt, mert arra készülnek, hogy tűzoltás is lesz … mivel beszorult személyünk is van, valakit elsorodt, vélhetpen hozzák az emeléshez szükséges …

HR: Nem tudjuk, hogy az elsodort személy milyen állapotban van, csak ülünk és várunk.

Tűzoltó: Nem mindenki tud önerejéből menekülni. A kerekesszék nem tud ívben átmenni. A sérültet is igyekeznek megmenteni. Akár a szerelvény emelésével, hiszen ha alatta van, fel kell emelni.

HR: A mozgássérültekkel foglalkozik valaki?

Tűzoltó: sikerült kettéoszlani? a csapat egyik fele már kiment

HR: kiszálltunk, majd visszaszálltunk.

Tűzoltó: nekünk is új ez a helyzet

HR: megérkeztek a tűzoltók

Tűzoltó: irányítja, hogy kinek merre kell menni.

HR: merre menjünk?

Tűzoltó: üljön le egyelőre, mindjárt megoldjuk

HR: mindenki jól van?

Résztvevő: én rosszul érzem magam

Tűzoltó: valaki rosszul érzi magát… a metró végén szálljon ki

Rádióhang

Tűzoltó: a zöld szín irányába kell menni … a kocsi 200 kiló … hárman-négyen megemeljük …

metródiszpécserhang

Tűzoltó: most jöjjön, lesz egy nagy szintkülönbség, 15-20 centi, lejjebb, óvatosan, jó

HR: ismerős a hely, hiszen önszorgalomból már jártam itt az előbb.

Hang: Elfér tőlünk? Menjenek nyugodtan. … jönnek szemből közben a tűzoltók … így viszont akadályozzuk a mentést, mert ha én valakibe belekapaszkodom, akkor nem férünk el többen… zölden világít jobbra … betonpadlóra értünk… egy 5 méter és meg lehet állni…

HR: közben elég nagy a huzat is, ahogy halljuk

Hang: itt a másik alagúthoz érünk ki, itt megy ez a másik sínpár, itt is van egy alagút és egy sínrendszer. Feltételezhetően ekkor már nem jön a vonat. Itt most megállunk. És még mindig nem tudjuk, hogy mi van a sérülttel. Mozgássérült utast hoznak, a kerekesszékbe akasztott táska beakadt az egyik korlátba. Szélesebb az elektromos kocsi, mint maga a folyosó. Közben jönnek szembe, hoznak láncot. …Nagyon megakadt az a szék… az első kereke már túljött …ez nagy tapasztalat a tűzoltóknak… mozgássérültek egyedül itt nem tudnak közlekedni… a hátsó kerékkel egyelőre nem tudnak mit csinálni… nem tudják megemelni, bár elbírnák négyen, de az egyik oldalon betonfal van… áll a mentés, a mögöttük lévők nem tudnak menni… nem látunk mögé jelen pillanatban… elindul a szék… remeg az ember… a tömlőket valószínűleg le fogják csévélni…

– milyen érzés volt?
– még nem jártam alagútban. fura volt, hogy a kanyarban egy oszlop miatt nem lehetett elférni. a tűzoltóknak át kellett emelni a tolókocsit.
– segíteni nem tudtál nekik?
– csak, hogy hogy emeljék a kocsit.
– mit mondtál nekik?
– hogy hol foghatják a tolókocsit.
– erre vannak szabályok?
– nem, csak vannak a tolókocsinak olyan részei, amit nem nagyon foghatnak meg és nem emelhetik meg azon a fogásponton, mert bizonyos alkatrészei leszakadhatnak, mert nem bírják el a terhelést. Csak a vázat lehet fogni.

Zsizsu: nagyon féltem, hogy meg fog sérülni a kerekesszéked … ez egy csomó pénzbe került volna

Hang: ki van téve egy tábla, hogy vizuális információ… 45 méterre… most a kijárat felé megyünk… egy autista embernek a piktogram fölülír sokmindent… az van ráírva, hogy 45 méter… mi most a hosszabb úton megyünk… de azt mondták, hogy a II. JP tér felé hagyjuk el… hő és füstelszívás van… valamilyen irányba… ha a vonat eleje égett, ha hátrafele szívták a füstöt, akkor átszívják… San Francisco-ban egy teljesen automata metró 4,5 km-rel a tenger alatt kigyulladt, és akkor kihozták az embereket. Ott is van átjáró, hogy át tudjanak menni, … átszívták a vonaton a füstöt… rossz irányba indították be… szemből fújják a friss levegőt, hogy el tudjanak menekülni és mögöttük szívják el a füstöt … az automata rendszer kimutatja a központban, hogy melyik kocsiban van a tűz, és aszerint indítják be … feltűntek az állomás fényei … a szerelvényt be szokták vontatni … látássérülteknek zajelnyelő falak vannak, hogy hallják, ha közeledik az állomás … itt már van korlát … megváltozik a hangom

HR: itt már beton a talapzat, tehát közeledünk az állomás felé…

hang: 10 méter és itt a peron

HR: maga a baleset 0:17-kor történt, most 0:51 van

hang: itt folyamatosan mennek a katasztrófavédők és a tűztoltók az alagútban, a szerelvényhez, feltehetően vagy meg fogják emelni, vagy pedig további feladataik vannak.

Egy riasztó megszólal.

HR: tolószékes utast hoznak kézben… mosolyog a hölgy … megmentette egy jóképű tűzoltó … állni nem biztos, hogy tud a szék nélkül… azt külön hozzák … kb 6 tűzoltó kell ahhoz, hogy a mozgássérült utast kiemeljék a sínek közül … az egyik mozgássérült utast csak le tudták fektetni ide a peronra … a segédeszközt külön feladják … a gyakorlat szerint megsérült … az elektromos székhez 7 ember kell, annak van egy önsúlya … a tűzoltókon légzőpalackok vannak … mire kimenekítettek mindekit, 1:00 van … egy valamit hiányolok, mentők nem érkeztek …

Tűzoltóparancsnok: ez egy nagyszabású gyakorlat volt, köszönöm a részvételt, és hogy segítettetek nekünk, hogy gyakoroljuk a mentést, ne csak tűz- és műszaki mentés legyen, hanem a menekítésben korlátozott személyek mentését is gyakoroltuk. Hogy milyen nehézségek vannak, milyen feladatot ró ránk, ha fokozottabb az igénybevétel. ha valaki segédeszközzel mozog, közlekedik, az nekünk sem egyszerű a mentésnél, mert ha komoly káreset van, tűz és füst, akkor emberéletekkel kell számolnunk. Ne legyen, mert itt nagyon jó a kiépítettség a négyes metrónál. Füstelvezető, minden. Úgy lett kialakítva, hogy könnyen lehessen közlekedni, és a mi beavatkozásunkat is nagyban segíti ez a létesítmény, ez az új metró már tűzoltóbarátabb. Nekünk is sok segítséget ad, akár a füstelvezetéssel, a füstöt hamar ki tudjuk terelni, ami az első percben okozza a problémát. Egy rövidzárlat is iszonyú füstöt okoz az alagútban, és meg kell mozgatnunk a füstöt. Így hamarabb odaérünk mi is a mentendő személyekhez. … nem mindegyik tűzoltó tudta, hogy itt ma mi lesz… nekik is föl kell találniuk magukat… ha élveztétek, én számítanék még rátok, hogy gyakoroljunk…

HR: ha értékelni kellene, ez a 3/4 óra mentési idő jónak számít vagy kevésbé jónak?

Tűzoltóparancsnok: kicsit lassúnak tartottam, de ez egy gyakorlat, próbálunk mindenre odafigyelni, hogy megfeleljünk a szabályzatnak, a gyakorlat mindig kicsit színpadiasabb, a rádióforgalmazások úgy mennek, ahogy a nagykönyvben meg vannak írva, valós tűzesetnél, káresetnél ez sokkal pörgősebb, az egy adrenalinbomba. Itt más, itt ki van zászlózva a füst. Gyakorlaton nem tépik magukat nyilván annyira.

HR: Mennyire lassította a munkát az, hogy fogyatékosokat kellett menteni?

Tűzoltóparancsnok: körülményesebb. Megfelelő erő, eszköz kell. Nagy létszámú tűzoltó kell. Ilyen riasztáshoz 2 db 4-es erővel szoktunk menni. Ez azt jelenti, hogy az alagút mindkét végéről megkezdjük a behatolást, 6-6 rajjal. Azért az sok. Tehát minimum 25 ember alagutanként. Bemennek és az már egy nagy tömeg. Egy éjszakai gyakorlatra azért nem mozgatunk meg ekkora tömeget. Próbáljuk azért a főváros tűzvédelmét is biztosítani, de ez probléma szokott lenni. Probléma az ilyen nagy tömegű mentés. Főleg a mozgásukban korlátozott személyek mentése.

Kérdező: A halló közlekedők tudnak együttműködni a siketekkel? A siketen nem látszik, hogy siket és mindenki magát menti. Volt már ilyen esete akárhol?

Tűzoltóparancsnok: Nehéz, amikor füstből kell menteni. Nehéz megmagyarázni, hogy egy mentőálarcot akarunk rárakni, hogy levegőt tudjon venni. Ilyenkor mi is légzőálarcban vagyunk, ott sem értik, amit mondunk.

Kérdező: nem a tűzoltók, hanem az emberek…

Tűzoltóparancsnok: amikor az emberek meglátják a tűzoltót, egyből szaladnak, hogy segítsenek. A tűzoltókat mindenki szereti, nem úgy, mint a rendőröket. A szabályzatok (jogszabályok, rendeletek) hiányosak. Nem egyértelmű, hogyan kell menteni a fogyatékos embereket. A gyakorlatokon szerzett tapasztalatok beépülnek a jogszabályokba, amiket az egész országban alkalmazni kell.

Kérdező: a jelnyelvi alapszókincset (gyere, arra kell menni, veszély van, tűz van stb) érdemes lenne tudniuk a tűzoltóknak, tanfolyamon megtanulható.

Tűzoltóparancsnok: ez jó ötlet

Kővári Edit, az Autisták Országos Szövetségének elnöke: Kicsit csalódtunk. Jó lett volna, ha ez egy éles gyakorlat, hogy fel tudjuk készíteni a célcsoportunkat és mi magunk is megtapasztaljuk, hogy mivel jár ez. Autizmus esetén ez nagyon fontos lett volna. Lesz egy csomó észrevételünk.

Tűzoltóparancsnok: Mondjon egyet-kettőt.

KE: Volt sok – számunkra is – többértelmű információ. A kísérő nem tudott a kísért személy mellett maradni. Ezek kulcskérdések. A mi fiataljaink jól és önállóan tudnak működni egy nem ijesztő helyzetben. Ez nem volt az. Egy súlyosabb autizmussal élő személynek ez nem ment volna. Ezzel együtt nagyon hasznos volt a gyakorlat és jó, hogy egyáltalán volt.

HR: Mik a tapasztalatok a kezdeményező szemével? Ismét Földesi Erzsébetet, az MBE elnökét halljuk.

FE: Az elmúlt időszakban ez volt az egyetlen gyakorlat, ami kizárólag a fogyatékos emberekre fókuszált. Úttörő szerepünk volt, hogy mi ebben részt tudtunk venni. Az ETIKK minden fogyatékossággal élő személy szempontjait szeretné figyelembe venni, és fontos, hogy minden fogyatékossági típus képviseltette magát, mert így lehet a gyakorlatot össz-fogyatékossági szempontból megvizsgálni. Nem voltak elvárásaim a gyakoralattal kapocsolatban, arra gondoltam, hogy kezdjük el a munkát, lássuk, hogy mi a teendő ezen a területen. Ennek ellenére csalódtam, mert bár az újonnan épült Metró4-nél a be- és a kijutás akadálymentes, de a menekülési útvonal nem az. A menekülőjárdán nem lehet kerekesszékkel végigmenni. Amikor cipelt engem a tűzoltó, nem látta miattam a keskeny járdát. Emiatt már ketten nem voltunk biztonságban. Ez tervezési szempont. Ha meghallgatnak minket érdekvédőket, erre nem kerülhetett volna sor. Új építésű metrónál ez jogos elvárás lenne. A tűzoltók nem tudták kellő körültekintéssel kezelni a kerekes székeket. Nem ismerik annak értékét.

HR: De legalább túlélte a tűzvészt.

FE: Ez rendben van, de kicsit talán méltóságteljesebben kellene ezt csinálni. A látássérültek sem tudták, hogy mit csináljanak. A hangosbemondó nem mondta el, hogy a rászorulók várják meg a segítőket, hanem az utasokat szólította föl segítésre. Nyilván ilyenkor mindenki menti a bőrét, ilyenkor nehéz erre számítani. A hallássérülteknek nem volt írásos információ. Az külön kérdés, hogy hogyan kell foglalkozni azokkal az értelmi sérültekkel, autizmussal élőkkel és pszicho-szociális fogyatékos emberekkel, akik kevésbé érzik a veszélyt, vagy éppen túlzottan érzik azt. Egy csomó tennivaló van ezen a területen, ami fontos, hogy megvan a nyitottság. A civil szervezeteknek át kell adniuk a tapasztalataikat a katasztrófavédelem számára, de a tagjaik számára is kell egy felkészítés, hogy ilyen vészhelyzetekben mik a tapasztalatok és hogyan kell cselekedni. Egy elektromos kerekes székesnek el kell tudni mondania a tűzoltóknak, hogy hol szabad megfogni a kerekesszéket, és hol nem. Egy látássérültnek is meg kell tudni mondani, hogy őt hogyan kell segíteni. Ez egy interaktív folyamat. Lehet, hogy a tűzoltó már hallott ilyesmiről, de ott helyben föl kell frissíteni ezeket az információkat. Mi most összegyűjtjük a résztvevőktől a tapasztalatokat, ugyanezt teszik a tűzoltók is, egy közös értékelést tervezünk, amelyben kiértékeljük a helyzetet, és a kiértékelés alapján meglátjuk, hogy milyen teendők vannak. Gyakorlaton kívül is érdemes lenne érzékenyíteni a tűzoltókat minden fogyatékossági csoportra, annak ellenére, hogy ilyen helyzetben mindenki „fogyatékos”. Ha többször is találkoznak velünk a tűzoltók, akkor később már nem leszünk nekik idegenek.