Néhány pécsi középiskolás gondolt egy nagyot: készítenének egy olyan szerkezetet, ami látássérült embereknek nyújtana segítséget a közlekedésben. Az elképzelésükkel felkeresték Morvai Levente informatikust és egyben oktatót, aki örömmel állt a kezdeményezés mögé. Egy olyan szemüveget képzeltek el, ami által könnyebben közlekednének a vakok és gyengén látók. Az ötletet rövid időn belül tett is követte. A szemüveg lényege: ultrahang segítségével érzékeli a négy méter távolságban lévő akadályt, amit továbbít rezgés útján a használóhoz.
Az elkészült szemüveget először látó embereken próbálták ki. Tárgyakat, akadályokat helyeztek el egy teremben, ezt kellett kikerülni a szemüveg segítségével. Ezután olyan vállalkozó szellemű látássérülteket kerestek, akik vállalták, hogy kipróbálják az eszközt, és utána elmondják a véleményüket.
Felhívásukra egy pécsváradi fiatalember, Kopa Marcell jelentkezett, így őáltala már élesben tudták tesztelni a prototípust. Marci gyerekkorában vesztette el látását, azóta bottal és kutyája segítségével közlekedik. A szemüveg kipróbálása után közölte, hogy véleménye szerint igen hasznos lesz a készülék, mert amit bottal és a kutyás segítséggel nem érzékelnek a vakok, azt ez a készülék jelezni tudja.
Egy tanulságos történetet is elmesélt. Egy kis sétára indult bottal, semmi gond nem lett volna, ha nem kerül útjába egy zsalugáter. Az alsó akadályokat sikerült kikerülnie, ám a nyitott zsalugáterről nem tudott. Csak akkor érzékelte, mikor fejjel nekiment, és egy kisebb fejsérülést szerzett. Persze a zsalugáter sem maradt a helyén, leesett.